Két nagy szenvedélyem van a sok-sok kisebb mellett, az utazás és a fotózás. E kettő szoros egységet képez, hisz a világ szépségeinek, színeinek, fényeinek, árnyainak, formáinak megörökítése nem igazán lehetséges akkor, ha az ember ki sem mozdul a négy fal közül.
Az utazást már a tervezés megkezdésétől imádom. Mikor utánanézek, utánaolvasok annak, hogy az adott helyen mit érdemes megnézni, mit kell mindezekről tudni. Aztán próbálok szelektálni, a hatalmas halmazból kiválasztani, hogy mi az aminek a megtekintését a rendelkezésre álló idő és egyéb lehetőségeim megengednek. Ez a legnehezebb feladat. A listámon szereplő nevezetességek egy része így is mindig kimarad. Hazaérve ez jó indok arra, hogy az ember lánya megmagyarázza magának, hogy miért is kell az adott helyre visszamennie. Az sem vétózza meg ezt a jó kis indokot, hogy a tervezetteken kívül számtalanszor felfedezek olyan csodákat is, melyekről nem szólnak az útikönyvek, nem turista célpontok, ennek ellenére, vagy éppen ezért, sokszor ezek nyújtják a legnagyobb élményt.
Vonz az ismeretlen. Imádok számomra idegen tájakat, embereket, kultúrákat megismerni, megnézni a természet, a történelem, a képzőművészetek legnagyobb, leghíresebb alkotásait, és felfedezni rejtett, apró kis szépségeket, melyek, mint már említettem, sokszor a legnagyobb élményt nyújtják. Fények, árnyak, színek, formák, érzések, gondolatok, asszociációk...
Blogom úti élményeimet, kedvenc fotóimat, ahogy én hívom őket szerelmeimet foglalja egy csokorba. Sokszor csapongok, és beszámolóim egy cseppet sem tekinthetőek objektívnek. Inkább érzéseket közvetítenek, lelkem apró zugaiba engednek bepillantást.
Egy fotó igazán annak jelent valamit aki készítette, az ő nézőpontját képezi le. Számára igazi érték, hisz az ő emlékeit idézi fel, hív elő a memóriából akár illatokat, hangokat, ízeket, érzéseket...
Ennek ellenére most mégis megosztom képeim egy töredékét, hátha valakiben jóleső nosztalgia ébred az általa is bejárt helyekkel kapcsolatban, esetleg sikerül ötleteket adnom egy utazás szervezése kapcsán, vagy egyszerűen csak, mint én, a fotók szerelmese.
Bevezetésképpen néhány kedvencem: mindig csodálom, hogy a természet mennyiféle színt képes alkotni, mint ahogy az emberi elme és kéz is. Az előbbire példa egy krétai pillanatkép, utóbbira egy hangulatos szlovéniai kis település, Piran házai...
Az is csodálatos ahogy a természet a fényekkel játszik
...egy krétai tisztáson...
...napfelkelte az Indiai-óceán felett...
...naplemente a Balatonnál...
Áhítattal csodálom a monumentalitást, mint például a dómot Firenzében...
...és ugyanúgy rácsodálkozom a rejtett szépségekre, mint például Rómában a Via Appia mentén:
Imádok mindent ami mediterrán (Ostia)...
...és ugyanúgy vonz Ázsia is (Bali)...
Vonz más népek kultúrája. Szeretem idegen emberek szokásait megismerni, mind ünnepeiken, mind hétköznapjaikon.
Aranydiploma osztó ünnepség a sienai Dóm előtt:
Hétköznap Indonéziában:
Végül álljon itt még egy kép. Mikor megpillantottam ezt a romok között is pompázó virágot, az jutott eszembe, hogy mennyire igaz Ady verssora: "Az Élet él és élni akar". Mert még a romok között is nő virág...
