Róma számomra az élhető nagyvárosok mintapéldája. Annak ellenére, hogy nyüzsgő metropolisz, mégis emberléptékű. Emberléptékű lakóházakkal, rengeteg zöld területtel, parkokkal, pinea fenyőkkel, barátságos, segítőkész emberekkel, hangulatos kávézókkal, kockás abroszos vendéglőkkel. Mindezek keveréke olyan hangulatot áraszt, hogy ha az ember egyszer megízlelte, egész életében visszavágyik a méltóan "örök városnak" titulált Rómába. Ahogy vénülök egyre inkább nyugodt környezetben szeretnék élni, távol a nagyváros zajától, de Rómában el tudnám képzelni az életem.
Minden egy helyen, szoros egységet képezve. Ott él a történelem, az ókori Róma mesélő kövei szinte minden sarkon megszólítanak. Úton-útfélen a reneszánsz vagy a barokk csodásnál-csodásabb alkotásaiban gyönyörködhetünk, hogy csak a legnagyobb kedvenceimet említsem minden objektivitást mellőzve, Michelangelo és Bernini számos alkotása e várost díszíti. És a templomok... Imádom a templomokat. A "kereszténység fővárosaként" is emlegetett Rómában alkalma nyílik az embernek jó néhányat megcsodálni.
Imádom a templomokat. Imádom építészetileg, imádom a belőlük áradó áhítatot, imádom a gyönyörűséges freskókat, a festett üvegablakokat, a szobrokat. Imádom a monumentális dómokat, és imádom az egészen kicsi kápolnákat, a díszes barokktól a legegyszerűbbig, tartozzon az bármelyik felekezethez. Mindegyikben szoros egységet képez az építészet, a képzőművészet és a történelem.
Róma számtalan templomának sajnos csak egy töredékét állt módomban megcsodálni, ez alapos indok arra, hogy vissza kell még mennem az örök városba.
Mi mással is lehetne kezdeni ha Róma templomairól van szó, mint a vatikáni Szent Péter székesegyházzal. Nem célom száraz adatok felsorolása, annak bárki könnyedén utánanézhet, főleg ma, az internet világában, inkább rám gyakorolt hatását, a belőlem kiváltott érzéseket, gondolatokat osztanám meg, legfőképpen pedig inkább egy fotó albumnak szánnám ezt a blogot, mert a képek sokkal több mindenről árulkodnak, mint amit én bárhogy is megfogalmazhatnék.
A kereszténység legnagyobb temploma, a római katolikus vallás központja... Már Nagy Konstantin császár építtetett egy templomot ezen a helyen, Szent Péter sírja fölé. Amikor már nagyon meglátszott rajta az évszázadok nyoma, II. Gyula pápa lerakta az új templom alapkövét 1508-ban. A most megcsodálható bazilikát 120 év építkezés után 1626-ban szentelte fel VIII. Orbán pápa. A tervezés és az építkezés folyamatában a kor szinte minden nagynevű építésze és művésze részt vett, a teljesség igénye nélkül csak néhányat említve: Bramante, Michelangelo, Raffaello, Bernini, Sangallo...
A bazilika homlokzatát megpillantva az első gondolat ami eszembe jutott a monumentalitás volt.
A bejáratnál, mint a Vatikán minden kapujánál a színes egyenruhás svájci gárdisták őrködnek. Ruhájukat a számomra oly kedves Michelangelo tervezte.
A bazilika kupolája vonzza a tekintetet. Michelangelo tervei alapján épült, bár a mester sajnos már nem érte meg elkészültét. Monumentalitás, színek, fények... maga a kupola mindig ragyog, mert a 16 ablakon át árad be a fény.
Érdemes megmászni a kupolába vezető lépcsősort, mert csodálatos kilátás nyílik Rómára. A bazilika előtti Szent Péter tér oszlopsora másik nagy kedvencem, Bernini nevéhez köthető.
A kupolát négy hatalmas pillér tartja. A jobb első pillérnél található a híres Szent Péter szobor, melynek kora bizonytalan. Különös tiszteletnek örvend, jobb lába a zarándokok csókjaitól, simogatásától megkopott.
A négy pillér alsó részén Bernini egy-egy fülkét alakított ki. ahova hatalmas szobrokat állítottak fel. A bazilika belső díszítésének jelentős része az ő nevéhez köthető. Az említett négy szobor közül Szent Longinus szobra is Bernini keze munkáját dícséri.
Számos pápa síremléke található itt, többek között XII. Leóé.
Végül pedig legyen szó a világ számomra legtöbbet jelentő, általam legszebbnek tartott műalkotásáról. Michelangelo Piétája... Egyetlen szobor, egyetlen élettelen márványdarab, mégis annyira magával ragadó, akkora hatást gyakorolt rám mint még egyetlen másik alkotás sem. A hideg kő annyi melegséget áraszt mintha Mária alakja valóban élne. Annyi fájdalom, annyi szomorúság sugárzik arcáról, hogy önkéntelenül is kicsordultak a könnyeim. Megszűnt körülöttem a külvilág, csak néztem a szobrot, teljesen megbabonázott. Sokszor láttam előtte képen, könyvekben, de a fotó a valóságot képtelen visszaadni. A márvány hihetetlen simaságát, a fény-árnyék játékát csakis a valóságban lehet megtapasztalni. Döbbenetes számomra, hogy mindezt a csodát egy mindössze 25 éves fiatalember képes volt megalkotni. Mennyi érzelem lakozhat a lelkében, és mennyi tehetség van a kezében annak, aki képes egy hideg kődarabból egy ennyire kifejező alkotást készíteni. Számos Michelangelo szobrot volt szerencsém látni, mindegyik gyönyörű, páratlan alkotás, de rám a Piéta volt a legnagyobb hatással.
A városfalon kívül található a Szent Pál székesegyház, Róma második legnagyobb bazilikája. A legenda szerint ott áll, ahol Pál apostolt eltemették. A mai bazilika helyén már a 4. században állt egy templom, mely 1823-ban leégett. Az eredeti templomból csak néhány töredék menekült meg, a restauráció 1854-ben fejeződött be. Már a távolból megpillantva lenyűgözött a maga monumentális, de cseppet sem hivalkodó, már-már puritán szépségével.
Belépve lenyűgözött a látvány. Olyan kifinomult szépség fogadott a hatalmas térbe belépve, amely nem hasonlítható az általam látott templomok egyikéhez sem. Hatalmas oszlopok, aranyozott mennyezet, csodaszép freskók, mozaikok, összességük azonban mégsem hivalkodó, egészében inkább a kifinomultság jellemzi.
A világon egyedülállóan az oszlopok felett a pápákat ábrázoló mozaikok vannak, egészen Szent Pétertől.
Az előudvarba kilépve sok, egyszerűségében imponáló oszlop fogad.
A főhomlokzat arany mozaikos díszítése csodaszép.
A főbejárat előtt Szent Pál szobra áll.
Róma legnagyobb Mária-temploma, egyben a negyedik fő bazilikája a Santa Maria Maggiore. A legenda szerint 356-ban Liberius pápa álmot látott, melyben a Szűzanya azt kívánta, hogy építsen templomot azon a helyen, ahol másnap havat talál. Augusztus 5-én reggel hó fedte azt a helyet ahol ma a templom áll, a pápa pedig engedelmeskedett, megépíttette a templomot. A bazilikának mind az első, mind a hátsó homlokzata egyaránt lenyűgöző.A hátsó homlokzat előtt hatalmas, félkörívben épített lépcsősor található. Előtte egy ókori egyiptomi obeliszk áll, ezt V. Sixtus pápa emeltette, hogy a zarándokok nem tévedjenek el.
A főhomlokzat felől elénk tárul a középkori harangtorony, mely a legmagasabb harangtorony Rómában.
Az első homlokzat előtt szintén egy hatalmas ókori oszlop áll, tetején egy bronz Mária szoborral. Az oszlop a Fórumról származik.
A bazilikába 5 Kapu vezet. A szent kaput, mint más templomokban is, csak a szentévekben nyitják ki.
Ebben a templomban található a zseniális művész, Bernini sírja.
Jöjjön egy másik Mária templom. Róma legősibb Mária-temploma, a Santa Maria in Trastevere. Valószínűleg a keresztények első hivatalos temploma volt Rómában. Már messziről látható román kori harangtornya.
A templom mozaikjai gyönyörűek. Már a homlokzaton is találunk egy 12. századi mozaikot, a gyermekét tápláló Máriát ábrázolja, mellette 10 lámpást tartó nőalak. A harangtorony tetején apró mozaikos Madonna-kép látható.
Nagyon a szívemhez nőtt ez a templom. Éjszaka a megvilágított mozaikok még szebben csillognak. Az előtte levő tér a Trastevere központja, nyolcszögletű szökőkútjával, bárjaival, vendéglőivel, a helyi fiatalok és a turisták nyüzsgő, kedvelt pihenőhelye, melyhez hangulatos hátteret nyújt ez a csodaszép templom.
A Trastevere egy másik temploma a Santa Dorotea. Felismerhető a homorú homlokzatról. Egyébként teljesen belesimul a környező épületekbe.
Az ókori Róma meghatározó épülete, legnagyobb fürdője volt a Diocletianus császár által építtetett fürdőkomplexum. A lenyűgöző, különleges Santa Maria degli Angeli templomot Michelangelo Diocletianus termáinak falmaradványai közé építette. Egy Antonio Del Duca nevű papnak látomása volt, melyben felszólítást kapott arra, hogy Szűz Mária és az angyalok tiszteletére templomot építtessen ezen a helyen. Michelangelo 86 éves korában készítette el a monumentális terveket.
Belépve a méretek és az arányok egyaránt lenyűgöznek, a külső homlokzat láttán nem ezt várja az ember. Ez a hatalmas bazilika kívülről semmit sem árul el belsejének nagyszerűségéről.
Döbbenetes ahogy Michelangelo Diocletianus termáinak hatalmas boltozatait felhasználta. A keresztboltozatot nyolc ősrégi porfír márványoszlop tartja. Az egész templombelső csodaszép, lenyűgöző.
A főoltár képe Szűz Máriát ábrázolja, angyalokkal körülvéve.
Kupolája kívülről nem is sejthető.
2000-ben a bazilika egy csodálatos orgonával gazdagodott.
A bazilika mellett egy kolostor is van, ahol sokáig Karthausi szerzetesek éltek. Ma múzeum.
Róma másik különös temploma szintén egy Mária-templom, a Santa Maria sopra Minerva. Neve arra utal, hogy egy ősrégi Minerva-szentély romjaira épült. De nem csak ez az egy templom fekszik a mai alatt, hanem például Isis temploma is. A templom előtti téren egy elefántháton álló obeliszk található. Az elefántot ábrázoló márványszobor Bernini rajzai alapján készült, az ókori egyiptomi obeliszk az Isis-templomból származik. A Santa Maria sopra Minerva templom domonkos szerzetesei ragaszkodtak ahhoz, hogy az alkotást ezen a téren állítsák fel. Az elefánt, amely a bölcsesség és jámborság jelképe, a kereszténység alapvető erényeire hivatott emlékeztetni.
A templom homlokzata sima, egyszerű, nem is sejteti, hogy mennyi kincset és szépséget rejt belül.
Ez Róma egyetlen gótikus temploma, a barokk korban azonban sok mindent elbarokkosítottak. A gyönyörű gótikus boltozat azonban szerencsére megmaradt. Belépve szinte érthetetlen, hogyan fér el a laposnak tűnő épületben ez a gótikus, égbe nyúló csúcsív-rengeteg. A csillagokkal díszített, Rómában páratlan gótikus mennyezet azonnal magával ragadott.
Be kell vallanom, ez a kedvenc római templomom. Hogy miért? A művészetek olyan széles tárházát hordozza, amely lenyűgöz. Itt található Michelangelo egyik csodaszép alkotása, a Feltámadott Krisztus. A márványszobrot a mester kezdte el, de tanítványai fejezték be. Mivel a Megváltó meztelen ábrázolását az egyházi körök kifogásolták, a művész halála után aranyozott bronzból készült kis leplet helyeztek rá, szerintem rontva ezzel a művészi értéket. A márvány szinte él, lenyűgöző alkotás.
A templomban húsz kápolna és több síremlék is található, egyházi és világi személyeket egyaránt eltemettek itt. Talán a legszebb a Carafa-kápolna, melynek freskóit Filippino Lippi készítette, és Aquinoi Szent Tamás életének és megdicsőülésének jeleneteit ábrázolja. Ebben a kápolnában temették el IV. Pál pápát.
A gazdagon díszített Aldobrandini kápolna gyönyörű szobra Luisa Datinak, VIII Kelemen (Aldobrandini) pápa anyjának a síremléke. Giacomo della Porta műve.
E templomban találhatóak a Medici-pápák, VII. Kelemen és X. Leo síremlékei.
Említésre méltó még, hogy itt van eltemetve Sienai Szent Katalin (a feje Sienában van) és a domonkos szerzetes és festő Fra Angelico is.
A templomban található még Bernini két alkotása is, valamint csodaszépek a festett üveg ablakok és a rózsaablak.
A Capranica kápolna üvegablaka:
A Santa Maria sopra Minerva templomtól pár lépésre emelkedik az antik Róma legnagyszerűbb emléke, a Pantheon, "minden istenek temploma". A Piazza della Minerva felől megközelítve Bernini elefántos oszlopa mögött hatalmas kupolája és hengeres főépülete uralja a teret.
Eredetileg Augustus legkedvesebb hadvezére, barátja és veje, Marcus Agrippa emeltetett itt templomot i.e. 27-ben Róma minden istenének tiszteletére. Az épület többször leégett, szinte az egészet újjá kellett építeni. Agrippa templomának az alapjaira építtette Hadrianus császár a mai templomot 126 körül. Tiszteletből az eredeti építtető nevét tetette fel a homlokzatra, a ma is olvasható felirat a következőről árulkodik: "Marcus Agrippa, Lucius fia építtette harmadik consulsága idején".
609-ben IV. Bonifác pápa keresztény templommá szentelte, neve Santa Maria ad Martyres, azaz a vértanúkról elnevezett Mária templom lett. Sok vértanú csontjait hozták ide a katakombákból. A nép később Santa Maria Rotonda, azaz körtemplom néven emlegette.
Az előcsarnok mennyezetét 16 korinthoszi gránit oszlop tartja. Jól láthatóak a tetőzet gerendái.
Az épületbe hatalmas antik bronzkapu vezet.
Belépve az ókori építészet ránk maradt legnagyobb csodáját, a hatalmas kupolát pillanthatjuk meg. Vonzza a tekintetet. Tetején egy 9 méter átmérőjű kerek nyílás az épület egyetlen fényforrása, ahol árad be a fény.
Az esővizet apró csatornákkal vezetik el. Ókori a márvány padozat is.
A hengeres főépület oszlopaival, ódon falaival, szobraival áhítatot ébreszt az emberben, mintha az ókori Rómában járnánk. Önkéntelenül is felmerült bennem, hogy hogy voltak képesek több mint 2000 évvel ezelőtt egy ilyen monumentális, különleges, semmihez nem hasonlítható épület megalkotására, amely még ma is ugyanúgy pompázik.
A templom falában számtalan sír helyezkedik el. Többek között itt nyugszik az olasz egység megteremtése utáni első két király, II. Viktor Emánuel és I. Umberto. Itt található a sírhelye a nagy festőnek, Raffaello Santinak is.
A templom előtti tér, a Piazza della Rotonda Róma egyik legnyüzsgőbb tere. Rengetegen pihennek meg a templom vagy a téren álló szökőkút lépcsőin, sok a remek kávéház és isteni a fagyi. Mindeközben fantasztikus látványt nyújt és uralja a teret a fenséges Pantheon.
A Pantheon kútja Giacomo dellaPorta nevéhez fűződik, 1575-ben emelték, majd később, 1711-ben került rá az egyiptomi obeliszk.
A római utcákon járva számtalan templom tárul elénk. Az óriási forgalmú Via Nazionalén sétálva pillantottam meg ezt a mélyen az út széle alatt álló régi, V. századi templomot, mely a San Vitale nevet viseli. Óriási az ellentét a forgalmas, zajos utca és az ősrégi hangulatot árasztó templom között. Éppen ez volt az ami vonzotta a tekintetemet, ami odacsalogatott. Az épületbe belépve olyan mintha napjaink zajos világából egy ősi, meghitt, nyugodt világba jutnánk vissza. Megtartott a régi famennyezet és sok freskó is.
A San Vitale templomtól tovább sétálva a Via Nazionalén, csodálatos kertet pillantottam meg, egy nyugalmas szigetet a nyüzsgő város központjában. A Villa Aldobrandini parkját. A villát Urbino hercegei a 16. században építették, később VIII. (Aldobrandini) Kelemen pápa szerezte meg a családja számára. A villa sajnos nem látogatható, de a kertje igen. Már a bejárat kövei is a hat csillagos családi címert ábrázolják, lépcsők vezetnek fel a kertbe.
A parkban sétálva egy torony tárult elém. A Santi Domenico e Sisto templom tornya.
A keskeny, magas barokk homlokzatú templomhoz meredek lépcsőfeljáró vezet, mely két íves szárnyra ágazik. A lépcsősor különlegesen látványos. Az oromzaton nyolc lángoló gyertyatartó van.
Az épület elsősorban kívülről hatásos. A homlokzatot négy szobor díszíti. Lent Szent Domonkos és Szent Xistus, fent Aquinoi Szent Tamás és Szent Péter vértanú. Mind a négyen a domonkos rendhez tartoztak. A kapu fölött a rózsafüzéres Madonna szobra látható.
Közvetlenül e templom mellett található a Santa Caterina da Siena a Magnanapoli, a sienai Szent Katalinnak szentelt templom.
Könnyű megtalálni, mert mellette áll a Torre delle Milizie, Róma legrégebbi lakótornya.